A gulyásvilág vége

2010. április 04. - MBTBD

Interjú az Index főszerkesztőjével

2007. 08. 10

Uj Péter, az Index főszerkesztője szerint ideje véget vetni a nagy magyar öncsalásoknak - ez viszont a "nulla erkölcsi tőkével" felvértezett Gyurcsány vezényletével nem fog menni.

-Blogok öntik el az Indexet, több újságírójuk így egy blogger lesz a sok közül. Ha mindenki publicista, akkor senki sem az.

-Mindenki azért nem lesz publicista, de az sem volna baj. A publicisztika máskülönben nem a szívem csücske - én is inkább levezetésként művelem. Kínlódok vele. Ahogy az egész magyar újságírással is. Tré, úgy, ahogy van.

-Miért is?

-Miért, miért... A magyar mezőgazdaság miért katasztrófatörténet? Vagy a foci. Amiért az újságírás. A magyar ember mintha be lenne oltva ellene.

-Ön is tré? Esetleg nem magyar?

-Magyarabb aligha lehetnék. Nagyon is része vagyok a magyar újságírásnak, tehát ha tré, abban benne vagyok, nyakig. Épp ez az: amit mi csinálunk, az is inkább az újságírás paródiája, semmint valódi média, aminek nyilván oka az én személyem is - én is inkább vagyok publicistaparódia, mint valódi kritikus. Szeretném persze, ha az Indexben meg tudnánk haladni ezt a színvonalat, de illúzióim nincsenek. Derékig állunk ebben a munkakultúrában, és az ország csak most áll a kijózanodás előtt. Lassan tudatosul, hogy ezt a kádárista tempót el lehet felejteni.

-A felmérések szerint a magyarok rengeteget dolgoznak.

-Ha viszont azt nézzük, hogy ebből mennyi a tényleges munka, meglepő dolgokat találunk. Tudja, mikor a legnagyobb az Index nézettsége? Munkaidőben.

-Nagy erőkkel nekifeszülni a kádári struktúráknak - szorít a koalíciónak?

-A megalvadt kádárista struktúráknak eredetileg a Fidesz akart nekifeszülni. De a mostaniak is mondanak ilyeneket. Csakhogy ezt valahogy el is kellene hitetni. Márpedig a koalíciónak éppen hitele nem maradt.

-Még mindig fönntartja, hogy - amint tavaly szeptemberben írta - Gyurcsánynak le kellene mondania?

-Fönn. A magyar baloldal szellemi teljesítménye tökéletes dupla nulla. Nézzük meg, hogy 2002 óta mit sikerült összehozni. Katasztrófa.

-Az Indexben ment a csata, hogy akkor mondjon le, avagy sem?

-Persze, volt egy ne-frakció, meg egy de-frakció. Más témákban is nagy viták vannak olykor: amikor Tóta W. Árpád a francia zavargásokról erősen sarkozysta írást közölt, Király András felháborodottan írt ellenpublicisztikát. Tóta W. egyik-másik állásfoglalása, minthogy a politikai korrektséget olykor nagyítóval sem találni benne, sokak számára tolerálhatatlan.

-Ahogy az önök által népszerűvé tett nyelvezet is. Nem unalmas mindig jópofának és lazának lenni?

-De. Ebbe a nyelvezetbe beleunt már a közönség, meg talán a szakma is. Az újdonságereje kétségtelenül elmúlt. Én is unom néha, de már nehezen tudom átszoktatni magam más stílusra.

-Jól értjük: újkonzervatív újságírást hirdet?

-Nem hirdetek én semmit, de kétségtelen, hogy most más irány látszik progresszívnek. Az egyik legújabb blogunk, A bűvös szakács jó illusztráció ide. Molnár B. Tamás és Bittera Dóra készíti - az ő megjelenésük revelációerejű volt. Amikor elkezdték kétheti rovatukat a Magyar Nemzetben, megszületett a magyar gasztronómiai kritika. Azt láttuk, hogy hiperkompetensek, megmondják a véleményüket, de semmit nem használnak a posztmoderneskedő publicistastílusból. Semmi szleng, semmi csűrcsavar. Egyszerű, kemény mondatok. Mintha az Economistot olvasnánk. Stilisztikailag ez a felkészült, határozott állításokkal operáló, nyílegyenes megszólalás volt a legerősebb élményem az utóbbi években.

-Netán a nyelv romlásáért is érez felelősséget?

-Nem. A nyelv sok mindent csinál, de romlani nem tud. Az internet térnyerése valóban rontja például a helyesírást, aminek csöppet sem örülök. Magamon is látom a jeleit, pedig nyomtatott sajtós koromban az olvasószerkesztők álma voltam. A tempónak viszont ára van. Más szempontból ugyanakkor jót tett a nyelvnek, hogy egy ilyen intenzív, új verbalitás keletkezett. Akik elkezdték magukat levlistákon, fórumokban regisztrálni, kénytelenek voltak írásban kifejezni magukat, megtanulni és fejleszteni egy új írott magyar nyelvet. A nyelv szempontjából ez izgalmas fejlemény.

-Most akkor ön hagyománypárti vagy újító?

-Katasztrófa, hogy e kettőről azt hisszük, kizárják egymást. Ha már szóba került a gasztronómiai kultúra, jobb példát nem is találhatnánk: van egy száz év alatt elemeire robbantott magyar konyha, sokan ehhez ragaszkodnak hagyományként. Mert nem ismerik a valódit. Kell egy olyan figura, mint Molnár B., aki rádöbbent: létezik egy páratlanul gazdag, elfeledett hagyomány. Ma csak gagyi van, parasztvakítás, aszpikhattyú és gulyásleves. És a gigantikus, büszke öncsalás, hogy a gulyáslevesből és somlói galuskából álló magyar konyha világhírű. Hülyeség, viszont nagyon kényelmes álláspont. Azt a bizonyos gazdag, szinte elfeledett hagyományt fel kellene tárni, aztán építeni kellene rá, fejleszteni. Csakhogy ehhez tanulni, gondolkozni, dolgozni kellene. Mert a gulyáslevesvilágnak vége.

-Az nem "gigantikus, büszke öncsalás", hogy az Index független sajtótermék?

-Nem érzem szükségét a folyamatos önmeghatározásnak. A gazdasági cenzúrázási kísérletek egyébként negyvenszer erősebbek, mint a politikaiak. Ezeket tudtuk kezelni régen is, most meg, amikor már van másfél milliárdos árbevételünk, nem érdekel, ha egy húszmillióért hirdető cég visszavonja a reklámkampányát, csak mert megírjuk, hogy lebukott némi kenőpénzzel. A politikáról meg: nem megyek el Szekeres Imrével szarvaspörköltözni, sem Semjén Zsolttal vadászni.

-Nem is kell. Egyesek oda-vissza mozognak a gazdaság és a politika között: Kóka Jánossal ön egy igazgatóságban ült, Bajnai Gordon a Wallis vezére volt, amikor a cég az Indexet tulajdonolta, Braun Róbert önöktől ugrott át Medgyessyhez...

-Szegény Braun Robiról kormánytanácsadóvá válása után egy munkatársunk rögtön megírta, hogy mit és miért számláz. Volt nagy összecsattanás, nem is köszönt évekig. És ha figyeljük az utóbbi hónapok cikkeit, jól látszik: Kókának sem jár különleges elbánás. Egyesek viszont már ugye Schmidt Máriát ültették a tulajdonosi székbe.

-Nem véletlenül: tulajdonosuknak, Nobilis Kristófnak üzlettársa és barátja.

-Ez köztudott. Eddig viszont szerencsénk volt a tulajdonosokkal. A gazdasági érdek felülírta számukra a politikai befolyásolási szándékokat. A wallisos idők beköszöntével sokan rágták itt a körmüket, hogy atyaég, jönnek a szocik. Nem jöttek. Még csak nem is szóltak, amikor például a Werber-tréningen elhangzott kínos mondatokról beszámoltunk. Később azért megtudtam, volt ott telefonálgatás az MSZP részéről, de hozzám már nem jutott el.

-És az a felismerés mikor jutott el önhöz, hogy a 2002-vel kezdődő ciklus alatt "az elmúlt tizenhat év legszarabb kormányzását" láthattuk? Két nappal az első forduló után írta ezt. Előtte, amikor a véleménye még számíthatott volna az eredmény szempontjából, hogyhogy nem volt tisztában ezzel?

-Választás előtt eszembe nem jut publit írni - szerkesztői szempontból az a főszezon. Utána volt idő gondolkozni, akkor írtam meg azt a jegyzetet, ami azt a helyzetet írja le, ami később, az őszödi beszéd kiszivárgásával bekövetkezett. Hogy vajon hogyan lesznek képesek kormányozni Gyurcsányék egy ilyen kampány után: azt mondják majd, hogy eddig hazudtunk?

-Nem érzi, hogy segédkeztek a hazudozásban - vagy az elhallgatásban legalábbis?

-Ez Orbán Viktor átlátszó fölvetése. A saját hibáit, a felelősségét próbálja ezzel másokra kenni. Pedig ő aztán tényleg egy szót sem szólt a kampányban arról, hogy itten föletették az emberekkel a saját jövőjüket. És nem nagyon lovagolt ezen a sajtónak az a része sem, amely nagyon is rokonszenvez Orbán politikájával. Nálunk viszont sok cikk foglalkozott azzal, hogy így úszott el a költségvetés, úgy van gáz az államkasszában. Azon persze szoktam gondolkodni, hogy elég szó esett-e erről. Most úgy gondolom, hogy Gyurcsánynak sikerült elaltatnia az értelmiség egy részét, olyan meggyőzően hazudott. Csakhogy mindez le is kötötte a szellemi kapacitását, azt már nem tudta kitalálni, hogy ha nyer, miként fog kormányozni meg reformálni nulla erkölcsi tőkével.

-De. Kormányoz is.

-Látszik, hogyan. Még az is elfogadható lett volna, hogy oké, hazudott, de aztán már pontosan tudja, mit akar, és azt tűzzel-vassal keresztülviszi. Mert az egészségügyet, az oktatást igenis rendbe kell tenni. Csakhogy kiderült: nem voltak itt semmiféle tervek, még ma sem látszik, mivel mit akarnak kezdeni. Nem csoda, hogy az emberek 74 százaléka érzi úgy: csak a káosz nőtt.

Stumpf András - Heti Válasz

A bejegyzés trackback címe:

https://magyargasztronomiaiegyesulet.blog.hu/api/trackback/id/tr7814229843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.